Betegség és bérveszteség: Így befolyásolja egészségünk a magyar munkaerőpiacot

Betegség és bérveszteség: Így befolyásolja egészségünk a magyar munkaerőpiacot

A legfrissebb statisztikák riasztó képet festenek: Magyarországon naponta átlagosan 68 ezer munkavállaló van táppénzen, ami tavaly több mint 206 milliárd forintos kiadást jelentett az államnak. Ezek a számok azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Egy betegség vagy egy váratlan baleset nem csupán átmeneti kiesést okoz, hanem hosszú távú bérveszteséghez és karrierlehetőségek elvesztéséhez is vezethet, különösen bizonyos betegségcsoportok esetében.

A kétirányú utca: Egészség és munka kapcsolata

Az egészségi állapot és a munkaerőpiaci helyzet szorosan összefügg. A stabil, jó minőségű munkahely javíthatja az egészségi állapotot, míg a munkanélküliség vagy a rossz munkakörülmények ronthatják azt. A kapcsolat fordítva is igaz: a jó egészségű munkavállalók jobb esélyekkel indulnak a munkaerőpiacon, míg egy hirtelen egészségügyi probléma – egy úgynevezett "egészségsokk" – súlyosan visszavetheti a karrierlehetőségeket.

Kik a leginkább érintettek? A mentális és daganatos betegségek súlya

A Munkaerőpiaci Tükör tanulmánya szerint nem minden betegség hat egyformán a munkavállalókra. A legnagyobb foglalkoztatási hátrányt elszenvedő csoportok:

• Pszichiátriai okból kórházba kerültek: Esetükben 26 százalékponttal csökken a foglalkoztatottság esélye.
• Rosszindulatú daganat miatt kezeltek: Itt 17 százalékpontos a visszaesés. A legtöbben tüdő-, vastagbél- és emlőrák miatt esnek ki a munkából.
• Mentális betegségre gyógyszert szedők: Esetükben 15 százalékponttal alacsonyabb a foglalkoztatottság.

A daganatos betegségek hatása különösen drámai: a diagnózist követően a betegek foglalkoztatási aránya 65%-ról 34%-ra zuhan. Három év elteltével is csupán 40% körüli szintre emelkedik vissza, de ebben az adatban már az elhunytak is benne vannak.

A láthatatlan teher: A mentális egészség gazdasági költségei

Magyarországon a mentális betegségek kiemelkedő problémát jelentenek. Az OECD szerint a magyar GDP 3,1%-át teszik ki az ezzel kapcsolatos gazdasági költségek. Ahogy Purebl György, a Semmelweis Egyetem professzora rámutatott, a valódi költséget nem a kezelés, hanem annak hiánya okozza.

A lelki betegségek költségeinek 88%-a indirekt költség, vagyis a kezeletlen betegség miatti termelékenység-csökkenésből fakad.

Ezt a problémát súlyosbítja, hogy az ellátórendszer folyamatosan leépül: 2022 és 2024 között a felnőtt pszichiátriai gondozóintézetek száma 130-ról 120-ra, a gyermekellátóhelyeké pedig 19-ről 16-ra csökkent.

Az egészségsokk és a bér: Egy baleset hosszú árnyéka

Nem csak a krónikus betegségek okoznak károkat. Egy magyar tanulmány szerint még egy váratlan, enyhébb baleset is tartós bérveszteséget eredményez. A becslések szerint két évvel a baleset után a munkavállaló bére átlagosan 2,5%-kal alacsonyabb. Ennek oka nem a csökkent munkaképesség, hanem az, hogy a távollét és a lábadozás alatt a dolgozó kimarad a munkahelyváltási lehetőségekből, amelyekkel magasabb bért érhetne el.

A legsúlyosabb negatív hatással a jövőbeli munkaórákra az agyi érkatasztrófa (sztrók), az érrendszeri és a tüdőbetegségek vannak.

Népegészségügyi válság: A magas vérnyomás

A magas vérnyomás csendes gyilkosként van jelen a magyar társadalomban.

• A 30-79 éves lakosság közel fele szenved benne (férfiak 56%-a, nők 41%-a).
• Magyarország a világ 10 leginkább érintett országa közé tartozik.
• A kezelés rendkívül hiányos: 10 betegből csak 6-ot diagnosztizálnak, 5-öt kezelnek, és közülük is csupán minden másodiknak van megfelelően beállítva a vérnyomása.

A WHO szerint a hatékony kezelés megduplázásával 2040-ig 86 ezer halálesetet lehetne megelőzni. Érdekes munkaerőpiaci összefüggés, hogy a vérnyomáscsökkentők szedése pozitívan hat a foglalkoztatási arányra, jelezve, hogy a kezelt krónikus betegség lehetővé teszi a munkában maradást.

A jó munkahely védőhálót jelent

A tanulmányok rámutatnak egy fontos tényezőre: a munkahely minőségére. A jobb, termelékenyebb cégeknél dolgozók nagyobb eséllyel tartják meg az állásukat egy egészségsokk után, és kisebb valószínűséggel szorulnak rokkantsági ellátásra. Ezeken a helyeken a krónikus betegségek diagnosztizálása és kezelése is hatékonyabb.

Az adatok egyértelműen bizonyítják: a munkavállalók egészségi állapota nem magánügy, hanem komoly gazdasági és társadalmi kérdés, amelynek kezelése a megelőzésen és a megfelelő vállalati, valamint állami egészségügyi politikán múlik.